Bejegyzések

Rebecca Cooper - Kóma fogságában, részlet

  2015. november 28. Luca Kómában Otthon ébredtem. De a szobám mintha más lett volna. A megszokott Tök sárga színt kávébarna váltotta fel, és ehhez hasonló színű ruhásszekrények. Felültem az ágyamon, hogy körbe nézzek mi történt. -          Au! Oda figyelhetnél, hogy a kezeidet hova teszed! – hallottam közelről egy mély brummogó hangot. Kipattantam az ágyból. Körbefordultam a szobámat kémlelve, hogy honnan jöhetett a hang. -          Helló, Szöszi. Itt vagyok. Értetlenkedve az ágyamra néztem, ahol a plüssmedvém integetett. Kettőt pislogtam, majd megdörzsöltem a szemem, de még mindig integetett. -          Teddy? Te élsz? – tátottam el a számat.   Nem lehet igaz. Teddy, akivel mindig tudtam beszélni mielőtt elaludtam volna, aki mindig őrizte az összes álmomat, akinek képzeletben mindig bekapcsoltam vagy a Teen Wolfot vagy esetleg a Vá...

5. éve "tűzoltó"

Sziasztok! Ma egy elég friss élménybeszámolóval jövök nektek, ugyanis tegnap voltunk Iszkaszentgyörgyön, tűzoltóversenyen. Ami egy élmény volt. Jó persze, azért az, hogy 6 órakor kellett felkelnem mert 7 - kor indultunk, az úgy annyira nem volt jó, de hát, ez van. Ezt a versenyt kb. 3 hét edzés előzte meg. Az első két hétben majdnem mindennap kimentünk, először egy kis pályára ahol, kapcsolásig futottunk. A második héten már, egy nagy pályára mentünk gyakorolni, ahol már ki is futottunk, de még nem vízzel szereltünk. Utána való héten amikor már hivatalosan elkezdődött a nyári szünet, nekem a tábor időszak, (mert táboroztattam közösségi szolgálatban ), és utána volt az edzés. Na már, a tábor az mindig 5-ig tartott, és én mehettem fél 6-ra edzésre. Hulla fáradtan teszem, hozzá mert a gyerekek leszívták minden erőmet. De, ez így ment egész héten. Csütörtökön volt egy holtpontja a csapatomnak, ugyanis a bal sugaras kétszer nem talált bele a táblába, és egyszer feldöntötte. Igen, a mi c...

TOP 5 kedvenc könyvem idén

Kép
Sziasztok! Már jócskán elérkeztünk az év feléhez, és elég sok könyvet elolvastam ebben az időtartamban. Most kiválasztottam a TOP 5 kedvenc könyvemet nektek. 1. B.N. Toler -Lélekvesztők Hat ​évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre. Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni. Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam. De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd. És nem él. Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében ...

Őszintén...#1. Milyen volt az első évem a gimiben?

Sziasztok! Amint ígértem, itt van az első Őszintén bejegyzés. Igaz az iskola még tart, de nagyon már nem tanulunk, ezért gondoltam, hogy megírom, most ezt a bejegyzést. Az iskola ahová én járok, ott az általános iskola és a gimnázium, egy épültbe van betömörítve, így mi, 701-en kezdtük el idén a tanévet ebben az iskolában. Nem volt előzetes információm arról, hogy hogyan is néz ki ez az iskola, (mert amikor nyílt nap volt, és matek javító dolgozatot írtam, eh), így a gólya táborban szembesültem vele. Ja, igen. A gólyatábor. Arról annyit érdemes tudni, hogy nem "bentlakásos" volt, hanem napközis. Nagyjából annyiból állt, hogy be kellett, mutatkozni mindenki előtt. De azt, úgy kell elképzelni, hogy az egész tanári kar + a DÖK, és még az új évfolyam/osztálytársak előtt. És rólam azt kell tudni, hogyha idegenek előtt kell beszélnem, idegen környezetben, na akkor én totál leblokkolok, vagy csak makogok. Szerencsére az utóbbi történt, így nem annyira égtem, hanem csak egy kic...

Újra kezdés

Sziasztok! Úgy döntöttem, és felkerült az éves céljaim közé, hogy Júniustól, újult erővel belekezdek a blogolásba. Mert ha őszinte akarok lenni hiányzott, hogy írjak, de egyszerűen nem volt erőm, ehhez. A suli mellett esélytelen lett volna, és tudom, hogy rossz kifogás, de ahogy vissza tekintek az első évemre a gimiben jó formán, nem sok időm volt. Nem csak a bloggal, nem volt időm foglalkozni, de a barátaim sem sűrűn láttak. Nekem a beutazás, úgy alsó hangon 1 óra, és utána még tanulnom kellett volna. de még mielőtt bárki azt hiszi, hogy végig lógtam az évet, azért ez nem igaz. Tanultam is, de nem annyit ami várható lett volna. De most nem ez a lényeg. Szeretnék, majd egy sorozatot indítani, ami az Őszintén a ...  nevet fogja viselni. Ebben a sorozatban szeretnék, majd minden olyan komoly témáról beszélni ami engem vagy a korosztályomat érinti. Indítanék, egy Bullet Journal-lel, kapcsolatos "sorozatot" is, amiben megmutatom, a havi naptáramat amit megrajzoltam. De pe...

Segítség kérés

Sziasztok. Igaz egy ideig nem térek még vissza, de szeretném a segítségeteket kérni. Az alábbi linken tudnátok ránk szavazni. Előre is köszönöm. https://www.acershop.hu/osztalykirandulas/album/11493/

Nehéz szívvel

Sziasztok. Eljött az amitől a legjobban rettegtem. *drámai csend* Abba hagyom a blogolást, de nem örökre. Sem időm, sem ötletem. A Bullet Journal-omban készítettem egy ütem tervet és, láttam, hogy egyre fogynak a napok, de nem tudtam írni. Amikor hó végén ránéztem erre a mini naptárra, elment ettől az egésztől a kedvem. Pont tegnap volt, amikor a könyvtáros nénivel, elkezdtük számolgatni, hogy hány éve is járok könyvtárba. 2013-ban voltam először,  amikor a táboruk volt. Anya azért vitt oda, mert elvileg nem beszélgettem a saját korosztályomban lévő gyerekekkel, és jóformán egész nap, egyedül voltam az iskolában is. Aztán úgy 8.-ik év végén, összehozott engem és az osztályomat a sors, most pedig újra belefutottam abba a problémába, mint 5 évvel ezelőtt. Akkor amikor az első blogomat írtam, az Egy lány naplóját, akkor kicsit talán jobb volt. És nem éreztem magam annyira egyedül. De most, hogy délután haza érek, és még tanulnom is kell, mert általánosban jó formán abból éltem, h...