5. éve "tűzoltó"
Sziasztok!
Ma egy elég friss élménybeszámolóval jövök nektek, ugyanis tegnap voltunk Iszkaszentgyörgyön, tűzoltóversenyen. Ami egy élmény volt. Jó persze, azért az, hogy 6 órakor kellett felkelnem mert 7 - kor indultunk, az úgy annyira nem volt jó, de hát, ez van.
Ezt a versenyt kb. 3 hét edzés előzte meg. Az első két hétben majdnem mindennap kimentünk, először egy kis pályára ahol, kapcsolásig futottunk. A második héten már, egy nagy pályára mentünk gyakorolni, ahol már ki is futottunk, de még nem vízzel szereltünk. Utána való héten amikor már hivatalosan elkezdődött a nyári szünet, nekem a tábor időszak, (mert táboroztattam közösségi szolgálatban ), és utána volt az edzés. Na már, a tábor az mindig 5-ig tartott, és én mehettem fél 6-ra edzésre. Hulla fáradtan teszem, hozzá mert a gyerekek leszívták minden erőmet. De, ez így ment egész héten. Csütörtökön volt egy holtpontja a csapatomnak, ugyanis a bal sugaras kétszer nem talált bele a táblába, és egyszer feldöntötte. Igen, a mi csapatunkon csattant azon a napon elég sok minden, de nincs hajrá sírás nélkül. (Tapasztalat)
Aztán pénteken mindent tök jól megcsináltunk, és mind a kettő szerelésünk érvényes volt.
Utána pedig jött a szombat.
Szóval az első futásunk nagyon béna volt 1:08-at futottunk, a retro motorral. A másodiknál, pedig 1:04-et, a Fox motorral szóval nem sokkal volt jobb a futásunk.
16 csapattal indultunk, és mindig mi vagyunk a legtöbben és mi is végzünk a legkésőbb. Ami azt jelenti, hogy mire más település csapatai már megebédeltek és már rég unatkoznak, amikor mi még mindig futunk.
Miután minden csapatunk végzett leültünk ebédelni. Helyben főztek pörköltet és tarhonyát, ami mennyei volt. De komolyan. Az egyik legjobb barátom nagymamája főzött és aaaaaaaaa. Tényleg nagyon finom volt.
Kaja után természetesen elég nagy unatkozás volt, legalább egy órán keresztül. Aztán jött az eredmény hirdetés.
Amiről annyit mondanék, hogy mind a kétszer harmadikak lettünk, és, hogy egy nagy káosz volt az egész.
Utána mindenki felpattant a buszra és jöttünk haza.
Igen, ez egy nagyon értelmes és összeszedett beszámoló volt. (Remélem mindenki érezte az iróniát.)
De remélem, hogy azért nagyjából áttudtam adni a feelingjét, és találkozunk a következő bejegyzésben.
Rebecca Cooper
Ma egy elég friss élménybeszámolóval jövök nektek, ugyanis tegnap voltunk Iszkaszentgyörgyön, tűzoltóversenyen. Ami egy élmény volt. Jó persze, azért az, hogy 6 órakor kellett felkelnem mert 7 - kor indultunk, az úgy annyira nem volt jó, de hát, ez van.
Ezt a versenyt kb. 3 hét edzés előzte meg. Az első két hétben majdnem mindennap kimentünk, először egy kis pályára ahol, kapcsolásig futottunk. A második héten már, egy nagy pályára mentünk gyakorolni, ahol már ki is futottunk, de még nem vízzel szereltünk. Utána való héten amikor már hivatalosan elkezdődött a nyári szünet, nekem a tábor időszak, (mert táboroztattam közösségi szolgálatban ), és utána volt az edzés. Na már, a tábor az mindig 5-ig tartott, és én mehettem fél 6-ra edzésre. Hulla fáradtan teszem, hozzá mert a gyerekek leszívták minden erőmet. De, ez így ment egész héten. Csütörtökön volt egy holtpontja a csapatomnak, ugyanis a bal sugaras kétszer nem talált bele a táblába, és egyszer feldöntötte. Igen, a mi csapatunkon csattant azon a napon elég sok minden, de nincs hajrá sírás nélkül. (Tapasztalat)
Aztán pénteken mindent tök jól megcsináltunk, és mind a kettő szerelésünk érvényes volt.
Utána pedig jött a szombat.
Szóval az első futásunk nagyon béna volt 1:08-at futottunk, a retro motorral. A másodiknál, pedig 1:04-et, a Fox motorral szóval nem sokkal volt jobb a futásunk.
16 csapattal indultunk, és mindig mi vagyunk a legtöbben és mi is végzünk a legkésőbb. Ami azt jelenti, hogy mire más település csapatai már megebédeltek és már rég unatkoznak, amikor mi még mindig futunk.
Miután minden csapatunk végzett leültünk ebédelni. Helyben főztek pörköltet és tarhonyát, ami mennyei volt. De komolyan. Az egyik legjobb barátom nagymamája főzött és aaaaaaaaa. Tényleg nagyon finom volt.
Kaja után természetesen elég nagy unatkozás volt, legalább egy órán keresztül. Aztán jött az eredmény hirdetés.
Amiről annyit mondanék, hogy mind a kétszer harmadikak lettünk, és, hogy egy nagy káosz volt az egész.
Utána mindenki felpattant a buszra és jöttünk haza.
Igen, ez egy nagyon értelmes és összeszedett beszámoló volt. (Remélem mindenki érezte az iróniát.)
De remélem, hogy azért nagyjából áttudtam adni a feelingjét, és találkozunk a következő bejegyzésben.
Rebecca Cooper
Megjegyzések
Megjegyzés küldése