Nehéz szívvel
Sziasztok. Eljött az amitől a legjobban rettegtem. *drámai csend* Abba hagyom a blogolást, de nem örökre. Sem időm, sem ötletem. A Bullet Journal-omban készítettem egy ütem tervet és, láttam, hogy egyre fogynak a napok, de nem tudtam írni. Amikor hó végén ránéztem erre a mini naptárra, elment ettől az egésztől a kedvem. Pont tegnap volt, amikor a könyvtáros nénivel, elkezdtük számolgatni, hogy hány éve is járok könyvtárba. 2013-ban voltam először, amikor a táboruk volt. Anya azért vitt oda, mert elvileg nem beszélgettem a saját korosztályomban lévő gyerekekkel, és jóformán egész nap, egyedül voltam az iskolában is. Aztán úgy 8.-ik év végén, összehozott engem és az osztályomat a sors, most pedig újra belefutottam abba a problémába, mint 5 évvel ezelőtt. Akkor amikor az első blogomat írtam, az Egy lány naplóját, akkor kicsit talán jobb volt. És nem éreztem magam annyira egyedül. De most, hogy délután haza érek, és még tanulnom is kell, mert általánosban jó formán abból éltem, h...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése