Rebecca Cooper - Kóma fogságában, részlet

 2015. november 28.

Luca

Kómában

Otthon ébredtem. De a szobám mintha más lett volna. A megszokott Tök sárga színt kávébarna váltotta fel, és ehhez hasonló színű ruhásszekrények. Felültem az ágyamon, hogy körbe nézzek mi történt.

-         Au! Oda figyelhetnél, hogy a kezeidet hova teszed! – hallottam közelről egy mély brummogó hangot.

Kipattantam az ágyból. Körbefordultam a szobámat kémlelve, hogy honnan jöhetett a hang.

-         Helló, Szöszi. Itt vagyok.

Értetlenkedve az ágyamra néztem, ahol a plüssmedvém integetett. Kettőt pislogtam, majd megdörzsöltem a szemem, de még mindig integetett.

-         Teddy? Te élsz? – tátottam el a számat.

 Nem lehet igaz. Teddy, akivel mindig tudtam beszélni mielőtt elaludtam volna, aki mindig őrizte az összes álmomat, akinek képzeletben mindig bekapcsoltam vagy a Teen Wolfot vagy esetleg a Vámpírnaplókat, mert ahhoz volt kedve. Ő, akivel tegnap este beszéltük meg, hogy nem zavarom, mert éppen házasodik. Él.  Ez brutálisan durva.

-         Már, hogyne élnék, te lány. Kómában fekszel Aranyom. Tudod mi az?

-        Teddy, már hogyne tudnám? Azért nem vagyok teljesen analfabéta.  – kifújtam a bent tartott levegőmet.

-        Gondolom, nem akarsz itt ragadni ebben a bugyuta álomvilágban. Szóval neki látunk, annak, hogy mégis miképpen jutsz haza, okéság?

-         Okéság.

-        Szóval akkor, mégis, hogy a fészkes fenébe estél át ebbe a vacak világba?

-       Őszintén? Fogalmam sincsen. Egyszer csak itt keltem fel. Amúgy máshogy néz ki a szobám.

-       Ó, igen. Ebben a világban rengeteg minden más. Azért beszélek én is. Jó, szóval nem tudod. Valamire csak emlékszel, nem? – nézett rám kérdőn a medvém.

-       Mintha lett volna egy srác, akivel nagyon közel álltunk volna egymáshoz. – halványan derengeni kezdett egy emberi körvonal, majd hirtelen semmivé lett.

-         A nevére emlékszel? Vagy arra, hogy kezdődött a keresztneve?

Eszeveszetten gondolkoztam, de semmi. Csak egy nagy Fehér szoba, ami vágyott némi dekorációra. Ami valószínű, hogy az emlékeim lehetnek. Teddy még mindig választ várt a kérdésére így megráztam a fejem, jelezve, hogy nem emlékszek semmire.