Goodbye 2016... Helloszia '17!

Sziasztok!

Elérkeztünk a várva várt vagy nem várt év végéhez. Tuti, hogy mindenkinek van egy olyan terve amit megszeretne valósítani a következő évben. Na szóval én összegyűjtöttem egy párat. És majd szeretnék beszélni a '16-os évemről is.

Az első és legfontosabb, hogy rendszerezést vigyek az életeimbe. Mindkettőbe. A Blogger életembe és a mindennapiba is. Ezért is kértem karácsonyra egy "könyvnaptárat" vagy nem tudom, hogy hívják. szóval az első a rendszerezés.
A második az az, hogy nem vágok bele 866 történetbe. Mármint, hogy hirtelen van egy ötletem és egyből publikálom. Erre van egy "kis rózsaszín füzetem" akit Bellának neveztem el. Tudom, tudom nem vagyok teljesen komplett de hát ez van. Nekem muszáj elneveznem a tárgyakat mert akkor nem tudok, úgy kötődni hozzájuk, hogy akkor rá vigyázni kell. Az első két íráshoz használt füzetem is ezt bizonyítja. Szerencsétlenek rongyosra vannak. Egyiknek a fele fedő lapja van leszakadva, a másiknak meg mindene. Szegények. Hát ez van.
A harmadik az, hogy nem leszek flegma. Mert kb. úgy néz ki egy napom, hogy felkelek morgok, iskolába megyek felveszem ezt az "álarcot" és akkor úgy jól vagyok. Anya már az ofőmtől hallgat, hogy milyen flegma vagyok. A hittan tanáromtól meg azt, hogy miért vagyok mindig "szomorú". De ez csak egy álca. És ha bárki olvassa ezt a bejegyzést az érintettek közül akkor most már tudja. Szóval nekem ez egy álca. Miközben ezt mutatom kifelé, akkor belül olyan boldog vagyok, hogy azt el sem lehet mondani. Szóval ja.
Álca le.
A negyedik az, hogy tudjak, nem nem. Tanuljak meg tanulni. Mert immáron Nyolcadikosként vár rám a középbetűs élet. Központi felvételi amitől nagyon parázok, de nincs seggem ahhoz, hogy leüljek és megcsináljam. Na meg az iskola választás.

És akkor jön egy kis összegzés az egész 2016-os évemről:

Tavaly ilyenkor én egy házibuli kellős közepén a lányokkal koreográfiát raktunk össze Kasza Tibi Hullócsillag című számára, ami osztatlan sikert aratott volna, ha előadjuk. No comment. A srácok kerek 10 órán keresztül tolták az X-box kontrolleres változatát. Utána kimentünk pezsgőt bontottunk elénekeltük a himnuszt aztán tűzijátékoztunk. Perfect volt az egész esküszöm. /Idén meg itthon ülök Puskás Petit hallgatva./
A második félévre nem emlékszem, csak arra, hogy voltunk Kárpátalján és, hogy az jó volt. És valahol koszorúztam és közben esett a hó. Nagyon hangulatos volt. Aztán baromi gyorsan jött az évzáró/ballagás.  Én voltam a Konferanszié, ami baromi megtiszteltető volt, úgyhogy közben még gitároznom is kellett és magassarkúban voltam. Pfú, de nem szerettem azt az 1 órát. Utána beiratkoztam a Művészeti Iskola basszusgitár oktatására amit az énektanárom tart. A nyaram teljesen unalmasan telt körülbelül semmire nem emlékszem kivéve az unokanővérem kisfiának a keresztelőjére és születésnapjára. Akkor feküdtem el a nyakam augusztus 14. Szó szerint ferde lett a nyakam.
Elkezdődött az év és mi mint 8. osztályos diákok, bekísértük az óvodából a kis elsősöket, ők elmondták a kis előadásukat, utána a 3. osztály előadása jött majd szeretett igazgatónőnk beszéde, aztán mehettünk haza. Az elmúlt 4 hónap vegyes érzelmekkel tölt el ugyanis  kerek 2 hónapot fiúval ültem és legalább még 1-et sráccal fogok ami, nálam nem arat osztatlan sikert. Köszönöm tan'bá.
És itt vagyok a szobámba a gép előtt 23: 50 van.

Boldog Új Évet Mindenkinek!

R. Cooper