Egy rövidebb írásom. Egy részes. Háttér története
Sziasztok!
Azt a történetet amit írtam kb. 2 hónappal ezelőtt egy felkérésre írtam. A felkérésben az állt, hogy egy könyvbe beteszik egy könyvbe ami októberben jelenik meg. Megírtam a sztorit, és ennek annyi volt a hátul ütője, hogy így fogalmazzak, 2500 forint volt. Kérdeztem a könyv megjelenésével az illetőt, de még most sem válaszolt. Még előtte küldött egy számlaszámot, hogy arra utaljuk át a pénzt. Ugye mivel nem kaptam választ ezért nem küldtem el az összeget, így maradt egy rövid nem tudom milyen kategóriába sorolható, írásom. Be másolom ide remélem tetszeni fog.
Miraculous
Ladybug & Chat Noir
Katica és Fekete Macska
Az utolsó tánc
Marinette / Katica
A bál! Istenem mindenki Clohé-ék báljáról beszél. Még legjobb barátnőm Alya is. Folyamatosan azt hajtogatja, hogy: „Alig várom, hogy találkozhassak Párizs két hősével!” Természetesen visító hangon. Engem nem igazán izgat a bál. Na, jó de igen. Miért tagadom? Fogalmam sincs. Hogy őszinte legyek csak azért izgulok, mert majdnem egész Párizs ott lesz. Első nap szerencsére csak Katicaként kell megjelennem amivel nincs is semmi gond. De a második napon (ugyanis két naposra szerveszték a bált,) már Marinette ként is helyt kell állnom. Ami nem hiszem, hogy menni fog. Katicaként magabiztosabbnak érzem magam míg Marinette -ként tulajdonképpen szétesek. Főleg ha meglátom Adrient. Ahogy nevet.. és azok a pici nevető ráncok…Ó, és a smaragdzöld szemek… ahhw.
Khm, igen erről beszéltem.
***
Alyanak segítek a bálra készülődni.
- Marinette, felhúznád a cipzárt a ruhámon. – kérdezte a barátnőm.
- Persze, jövök.
A lányon egy pántos gyönyörű fekete alapon piroscsipkés ruhaköltemény volt. Fali órámra sandítottan, ami este 7:45-öt mutatott.
- Jajj Csajszi, olyan rossz, hogy nem jöhetsz. – sopánkodott a barátnőm.
- Alya, szerintem betegen te sem mennél el.
- Hm, igaz. Jesszus már ennyi az idő?! Na, jó Mari én elmentem. Holnap találkozunk! Szia! - válaszomat megsem várta, lement a lépcsőn, és elment.
Elkezdtem készülődni én is. Egy piros alapon fekete pöttyös földig érő ruhát vettem fel, aminek háromnegyedes ujja volt. Tikky körbe-körbe táncolt a levegőbe, egy enyémhez hasonló szerelésben. Virult, mint a tejbetök.
- Mehetünk!! Találkozni fogok Plagg-gal!! Már 5000 éve nem láttam.
- Én pedig Macskával. – néztem ki az ablakon.
***
Adrien/Macska
Már a bálban voltam. Egy elkülönített szobába kísért a polgármester, hogy ott várjak a társamra. Egy elég nehéz napon voltam túl. Clohé azt akarta, hogy menjek vele a bálba, (persze ezért akkor nyűglődött, amikor Adrien voltam.) Ninó azzal fárasztott, hogy alig várja, hogy találkozzon „Párizs két hősével.” Tényleg így fogalmazott. Plagg amikor készülődtünk azzal, hogy találkozni fog valami Tikky-vel és, hogy már 5000 éve nem találkoztak. Jó poén volt. Pedig nem annak szánta.
Ránéztem az órára, ami 8:15 -öt mutatott. Már rég itt kellene lennie. Egy kis idő után nyílt az ajtó, ás belépett rajta Katica. Egy nagyon szép hosszú ruhát viselt, ami piros alapon fekete pöttyös volt.
- Bogaram! – hajoltam a kezéért egy kézcsókra.
- Szia, Macska.
Kis kwamim kibújt öltönyöm alól, és elkezdett kiabálni.
- Tikky. Tikky! – kántálta folyamatosan.
- Plagg. -korholtam le. Katica elfordult, majd sutyorgott valamit, és egy kis Kwami bult ki alóla. Odarepült Plagg-hoz, és megölelte.
- Plagg, én… én már vagy…-kezdte ezek szerint Tikky.
- Vagy 5000 éve nem láttalak. – mondtuk egyszerre Katicával.
- Csak úgy mellékesen, nektek nem kint kéne lennetek és jó pofiznotok?- kérdezte Plagg.
- De. Ki megyünk. – mondta Katica.
Elindultunk ki a teremből. Az ajtó amin kiléptünk egy erkélyre vezetett, ami Párizs fölé magasodott. Mellettünk már a polgármester felkonferált minket, úgyhogy jó volt az időzítés.
Párizs népe olyan volt fentről, mint egy hangyaboly….
***
Marinette/Katica
Amint beléptem a szobába és megláttam Macskát elöntött valami, aminek most nem jut eszembe a neve. De eszembe fog. Társam zakójából egy kwami és elkezdte kántálni Tikky nevét.
- Plagg! – szólt rá Macska, de még akkor sem hagyta abba. Elfordultam majd kiengedtem az említettet a táskámból. Oda repült Plagg-hoz és azt mondta:
- Plagg, én… én már vagy…-kezdte, de nem engedtem befejezni.
- Vagy 5000 éve nem láttalak. – mondtuk egyszerre Macskával.
- Csak úgy mellékesen, nektek nem kint kéne lennetek és jó pofiznotok?- kérdezte társam Kwamija.
- De. Kimentünk. – mondtam majd elindultunk egy ajtó felé. Amint kiléptünk rajta, egy erkélyen találtuk magunkat.
- …és köszöntsük Párizs két hősét Katicát és Fekete Macskát. – a polgármester befejezte a konferálást, majd megkért, hogy mondjak beszédet.
- Párizs népe. Köszönjük a bizalmat, amit nap, mint nap nekünk adtok. Ennyit szerettem volna mondani. Kezdődjön a bál! – taps követte befejező mondatomat.
Bementünk a terembe, ami akkora volt körülbelül, mint a főtér. Egy csomóan odajöttek hozzánk képet vagy aláírást kértek, beszélgettek velünk. Alya és Nino együtt érkeztek, és először Macskánál ugráltak, megbeszélgettek, majd velem is megtették ugyan ezt. A polgármester felhívott minket egy ideiglenesen épített színpadra, ahol átadott nekünk egy ajándékot, és egy közös „főhadiszállást.” Az átadó után kaptunk egy lassú számot. Amire közösen kellett táncolnunk.
Elkezdődött a szám, és táncoltunk. Csak úgy a semmibe. Már csak az a kép van előttem, hogy én és Macska. De ki lehet ő? A szám leteltével kimentem a levegőre, a teraszra. Ahogy elnéztem a várost mérhetetlen büszkeség öntött el. Hogy én erre a városra vigyázok. Hallottam, hogy csukódik mögöttem az ajtó. Macska állt velem szemben. Fél perc sem kellett, hogy elvesszek a gyönyörű zöld szempárban. Oda lépett elém, átfogta a derekam és megcsókolt. Meglepettségtől azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Annyira belevesztünk a csókba, hogy véletlenül levertük a maszkokat. Mikor véget ért a csók, Adrien Agreste meglepett fejével találtam szemben magam.
- Marinette? – kérdezte elkerekedett szemmel.
- A-A- Adrien? – visítottam, mire a számra tapasztotta a kezét.
A két kis kwami abban a pillanatban ért oda hozzánk. Amint megláttak minket, összenéztek és azt mondták.
- Jajj, ne!
Azt a történetet amit írtam kb. 2 hónappal ezelőtt egy felkérésre írtam. A felkérésben az állt, hogy egy könyvbe beteszik egy könyvbe ami októberben jelenik meg. Megírtam a sztorit, és ennek annyi volt a hátul ütője, hogy így fogalmazzak, 2500 forint volt. Kérdeztem a könyv megjelenésével az illetőt, de még most sem válaszolt. Még előtte küldött egy számlaszámot, hogy arra utaljuk át a pénzt. Ugye mivel nem kaptam választ ezért nem küldtem el az összeget, így maradt egy rövid nem tudom milyen kategóriába sorolható, írásom. Be másolom ide remélem tetszeni fog.
Miraculous
Ladybug & Chat Noir
Katica és Fekete Macska
Az utolsó tánc
Marinette / Katica
A bál! Istenem mindenki Clohé-ék báljáról beszél. Még legjobb barátnőm Alya is. Folyamatosan azt hajtogatja, hogy: „Alig várom, hogy találkozhassak Párizs két hősével!” Természetesen visító hangon. Engem nem igazán izgat a bál. Na, jó de igen. Miért tagadom? Fogalmam sincs. Hogy őszinte legyek csak azért izgulok, mert majdnem egész Párizs ott lesz. Első nap szerencsére csak Katicaként kell megjelennem amivel nincs is semmi gond. De a második napon (ugyanis két naposra szerveszték a bált,) már Marinette ként is helyt kell állnom. Ami nem hiszem, hogy menni fog. Katicaként magabiztosabbnak érzem magam míg Marinette -ként tulajdonképpen szétesek. Főleg ha meglátom Adrient. Ahogy nevet.. és azok a pici nevető ráncok…Ó, és a smaragdzöld szemek… ahhw.
Khm, igen erről beszéltem.
***
Alyanak segítek a bálra készülődni.
- Marinette, felhúznád a cipzárt a ruhámon. – kérdezte a barátnőm.
- Persze, jövök.
A lányon egy pántos gyönyörű fekete alapon piroscsipkés ruhaköltemény volt. Fali órámra sandítottan, ami este 7:45-öt mutatott.
- Jajj Csajszi, olyan rossz, hogy nem jöhetsz. – sopánkodott a barátnőm.
- Alya, szerintem betegen te sem mennél el.
- Hm, igaz. Jesszus már ennyi az idő?! Na, jó Mari én elmentem. Holnap találkozunk! Szia! - válaszomat megsem várta, lement a lépcsőn, és elment.
Elkezdtem készülődni én is. Egy piros alapon fekete pöttyös földig érő ruhát vettem fel, aminek háromnegyedes ujja volt. Tikky körbe-körbe táncolt a levegőbe, egy enyémhez hasonló szerelésben. Virult, mint a tejbetök.
- Mehetünk!! Találkozni fogok Plagg-gal!! Már 5000 éve nem láttam.
- Én pedig Macskával. – néztem ki az ablakon.
***
Adrien/Macska
Már a bálban voltam. Egy elkülönített szobába kísért a polgármester, hogy ott várjak a társamra. Egy elég nehéz napon voltam túl. Clohé azt akarta, hogy menjek vele a bálba, (persze ezért akkor nyűglődött, amikor Adrien voltam.) Ninó azzal fárasztott, hogy alig várja, hogy találkozzon „Párizs két hősével.” Tényleg így fogalmazott. Plagg amikor készülődtünk azzal, hogy találkozni fog valami Tikky-vel és, hogy már 5000 éve nem találkoztak. Jó poén volt. Pedig nem annak szánta.
Ránéztem az órára, ami 8:15 -öt mutatott. Már rég itt kellene lennie. Egy kis idő után nyílt az ajtó, ás belépett rajta Katica. Egy nagyon szép hosszú ruhát viselt, ami piros alapon fekete pöttyös volt.
- Bogaram! – hajoltam a kezéért egy kézcsókra.
- Szia, Macska.
Kis kwamim kibújt öltönyöm alól, és elkezdett kiabálni.
- Tikky. Tikky! – kántálta folyamatosan.
- Plagg. -korholtam le. Katica elfordult, majd sutyorgott valamit, és egy kis Kwami bult ki alóla. Odarepült Plagg-hoz, és megölelte.
- Plagg, én… én már vagy…-kezdte ezek szerint Tikky.
- Vagy 5000 éve nem láttalak. – mondtuk egyszerre Katicával.
- Csak úgy mellékesen, nektek nem kint kéne lennetek és jó pofiznotok?- kérdezte Plagg.
- De. Ki megyünk. – mondta Katica.
Elindultunk ki a teremből. Az ajtó amin kiléptünk egy erkélyre vezetett, ami Párizs fölé magasodott. Mellettünk már a polgármester felkonferált minket, úgyhogy jó volt az időzítés.
Párizs népe olyan volt fentről, mint egy hangyaboly….
***
Marinette/Katica
Amint beléptem a szobába és megláttam Macskát elöntött valami, aminek most nem jut eszembe a neve. De eszembe fog. Társam zakójából egy kwami és elkezdte kántálni Tikky nevét.
- Plagg! – szólt rá Macska, de még akkor sem hagyta abba. Elfordultam majd kiengedtem az említettet a táskámból. Oda repült Plagg-hoz és azt mondta:
- Plagg, én… én már vagy…-kezdte, de nem engedtem befejezni.
- Vagy 5000 éve nem láttalak. – mondtuk egyszerre Macskával.
- Csak úgy mellékesen, nektek nem kint kéne lennetek és jó pofiznotok?- kérdezte társam Kwamija.
- De. Kimentünk. – mondtam majd elindultunk egy ajtó felé. Amint kiléptünk rajta, egy erkélyen találtuk magunkat.
- …és köszöntsük Párizs két hősét Katicát és Fekete Macskát. – a polgármester befejezte a konferálást, majd megkért, hogy mondjak beszédet.
- Párizs népe. Köszönjük a bizalmat, amit nap, mint nap nekünk adtok. Ennyit szerettem volna mondani. Kezdődjön a bál! – taps követte befejező mondatomat.
Bementünk a terembe, ami akkora volt körülbelül, mint a főtér. Egy csomóan odajöttek hozzánk képet vagy aláírást kértek, beszélgettek velünk. Alya és Nino együtt érkeztek, és először Macskánál ugráltak, megbeszélgettek, majd velem is megtették ugyan ezt. A polgármester felhívott minket egy ideiglenesen épített színpadra, ahol átadott nekünk egy ajándékot, és egy közös „főhadiszállást.” Az átadó után kaptunk egy lassú számot. Amire közösen kellett táncolnunk.
Elkezdődött a szám, és táncoltunk. Csak úgy a semmibe. Már csak az a kép van előttem, hogy én és Macska. De ki lehet ő? A szám leteltével kimentem a levegőre, a teraszra. Ahogy elnéztem a várost mérhetetlen büszkeség öntött el. Hogy én erre a városra vigyázok. Hallottam, hogy csukódik mögöttem az ajtó. Macska állt velem szemben. Fél perc sem kellett, hogy elvesszek a gyönyörű zöld szempárban. Oda lépett elém, átfogta a derekam és megcsókolt. Meglepettségtől azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Annyira belevesztünk a csókba, hogy véletlenül levertük a maszkokat. Mikor véget ért a csók, Adrien Agreste meglepett fejével találtam szemben magam.
- Marinette? – kérdezte elkerekedett szemmel.
- A-A- Adrien? – visítottam, mire a számra tapasztotta a kezét.
A két kis kwami abban a pillanatban ért oda hozzánk. Amint megláttak minket, összenéztek és azt mondták.
- Jajj, ne!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése